मॄ
mṝMonier-Williams संस्कृत–अंग्रेज़ी कोश(cf. √मृ and मृण्) cl.9 P. (Dha1tup. xxxi, 22; 26) मृणाति (Impv. मृणीह्/इ AV.; Subj. मुमुरत् RV.; pf. ममार Gr.; aor. अमारीत् ib.; Caus. aor. /अमीमृणन् AV. : Pass. मूर्य्/अते S3Br.), to crush, smash, break, kill, destroy RV. AV. Br.